Utak

A történet helyszíne, ahol Ede és Anti éppen jár
Révfülöp, Vitorlásverseny

Holnap jövünk a részletekkel. Mert írni mi is csak arról tudunk, ami már megtörtént. Legalábbis a sorozatban. Verseny, kaják, buli.

Vagy más a sorrend?

Balatonfüred

Vannak olyan balatoni helyek, amelyeknél alig érződik, hogy éppen milyen évszak van. És ez egyre inkább így van. Pont ilyen hely Balatonfüred. 

Apám mindig azt mondta, ha szeretnél megismerkedni egy hellyel, ahol éppen vagy, akkor a pillanatnyi benyomásaid mellett keress jeleket a múltban. Sosem értettem, hogy pontosan mire is gondol, de itt Füreden, ahogy a Tagore sétányon bóklászom érteni vélem, hogy mindezt miért mondta. Pedig ez a sétány nagyon új, de alkalmas arra, hogy összekösd magad a múlttal, főképpen a település múltjával és ráhangolódj.

Mondani könnyű, megvalósítani nem. 

Eötvös József gondolatain indultam el. Ő azt írta, hogy Balatonfüred, “Öt ház”. Eből én arra következtettem, nyilván nem mindegy melyik öt. Ehhez tudni kell, hogy Füred értékeibe beleizzadva, két dolgot tehetünk. Megismerni és főképpen megérezni az őstelepülések atmoszféráját, de megérezni új Füred lélegzését is. 

De visszatérve Eötvös gondolatához, az öt házhoz. Vettem a fáradtságot és kinyomoztam, melyek ezek. Legelőször is a tihanyi barátok vendéglője, a szentgyörgyi Horváth-ház, a pápai Eszterházyak háza, a fürdő és a kápolna. mielőtt bárki azt gondolná, hogy Eötvös idejében csak ez az öt ház volt, az hatalmasat téved. De ezek a házak azok az “Ötök”. Olyan öt, amelyeknek egyenként is komoly értéke, üzenete és hangulata van. Olyanok, amelyhez, ha Füredre érkezel valamelyest egyesülnöd kell, ami sokkal több, mint az elfogadás.

Füredhez szinte minden időben erős kötödésekkel viszonyultak az emberek. Hiresek és ismeretlenek. Kisfaludy például színházat alapított. Adományokból, apátsági támogatásból, adakozásból. Nem volt semmi könnyűség ebben, hiszen ez volt Dunántúl első kőszínháza, tehát az utat ki kellett taposni, és nem beleülni. Kisfaludy a nehezebb, de értékesebb utat választotta. Hála és köszönet neki ezért.

Ma sokaknak a lassan 200 éves Anna-bál jut eszébe, ha Föredre gondol, vagy itt jár. Bevallom, nekem is. De ami más volt hajdanán, az más ma is.

Jókai itt írta Az arany ember c. csodálatos romantikus regényét, amely szinte minden generáció számára izgalmas. Ki-ki megtalálja a számára fontos üzenetet benne.

S mindezt a Tagore sétányon, élvezve a késő esti napsugarak langymeleg és ölelkező fényét, bevésve az emlékezetembe élem meg. Lesz mit mesélnem.

Kékkút

Régen azt tartották, hogy ezen a kis településen keresztül vezetett az út Itáliából Aquincumba. Becsukom a szemem, és elképzelem, amint az elcsigázott utazók, többnyire katonák, vagy éppen Theodóra, bizánci császárné, mondjuk 1000 évvel ezelőtt a csodás savanyúvízzel oltották a szomjukat. Nekik talán csak ennyire volt jó Kékkút, vagy eredeti nevén Kőkút, hiszen a legelső forrás kútja kővel volt kirakva.

Ma, néhány másik településsel együtt a Balaton-felvidék egyik ékköve. Persze a forrrás azóta is működik, éppen a település közelében, viszont a mai 72 lakos, valamint a nyaranta erre barangolók szívében teljesen mást jelent a kis település. Valójában egyetlen kis utcába sűrített szépség, ahol elég csak végig sétálni, máris érzed az itt élők szívdobbanását. 

Érezni, hogy az itt élők nem csak saját magukkal vannak elfoglalva, hanem a település olyan, mint egy szív alapú közösség. Harmónia és a  természet megbecsülése. Szinte minden ház új, magában viselve mindent, ami régen itt lélegzett.

A különleges ásványvíz 1921 óta Theodora néven ismert, amit annak ellenére megőrzött a történelem, hogy volt vagy 40 év, amikor Kékkúti vízre keresztelték (a császárnői név helyett).

Igen
No Thanks