Gondolatok
Ede és Anti magvas gondolatainak alapja
Szerelem
Sokféle szavunk van ennek a csodálatos érzésnek a kifejezésére, a vonzalom, az imádat, a rajongás és a szenvedély. A szerelem időtlen, határtalan. Van, aki szállingózó hóesésben képes szerelembe esni, van, aki a táncparketten. Sokak szerint múlékony, de sokaknál egy életre szól. Nem szabad magára hagyni a szerelmünket, táplálni kell. Kedvesünket minden reggel szépnek kell látnunk, de éppen abban a pillanatban, amikor kikelt az ágyból. Ilyenkor van benne minden, ami miatt valamikor beleszerettünk, amikor hagytuk magunkat elvarázsolni, amikor beengedtük az életünkbe. A szívünkbe és a lelkünkbe. A szerelem lehet csodálatos, fantasztikus, varázslatos, s miközben a szépség elmúlhat, a szerelemnek örökké helyet hagyunk legbelül.
Emberismeret
A görög filofófusok tanításai óta tudjuk, hogy az ismeret sokszor relatív, vagyis mindig valamihez viszonyítva tudjuk értemezni. Persze létezik olyan, hogy jó ember és rossz ember, de mindkettő csak egymáshoz viszonyítva értelmezhető. Azt mondják, hogy a rossz, a jóban lévő hiányosság. Tehát csak annyira vagyunk rosszak (egy adott helyzetben akár), amennyire a jó (mondjuk egy része) éppen akkor hiányzik belőlünk. Ez az általános megközelítés lényeges lehet az emberismeret szempontjából. Az emberismeret nem a pillanat műve, megítélése. Nem mondhatunk véleményt egy pillanatnyi benyomás alapján. Nem ítélhetünk senkit meg a pillanat cselekedete alapján. Még akkor sem, ha az éppen kedvező számunkra. Egy ember megítélése csak tartós tapasztalatok, benyomások értékelése alapján történhet. Vajon kedvelhetünk valakit egy gonosz pillanatában? Vagy szerethetünk-e valakit akkor, amikor számunkra hátrányosan cselekszik? Az emberismeret útvesztőjében az első lépés saját magad megismerése. Nosce te ipsum. Ismerd meg önmagad! Nem könnyű, de ha ezzel megvagy, akkor jöhet mindenki más.
Imádat
Mindannyian imádunk.
Embereket, helyeket, eseményeket, helyzeteket. Jelent és múltat. Ha imádunk, úgy érezzük, hogy valamiből, ami közel áll a szeretethez, nagyon sok van. Az imádat azonban gyakran az ismeretlennel, pontosabban az ismeretek hiányával párosul. Ez utóbbiban keveredik a félelem és a bizonytalanság. A lényeg azonban az, hogy csak azt és azokat imádjuk, ahol az ismeret és a tudás jelen van, viszont a félelem és a bizonytalanság nincs.
Imádni valamit, vagy valakit csodálatos, kivételes dolog, a mérték azonban lényeges. Ha nincs meg a megfelelő mérték, akkor az igazi, valós értékek kérdőjeleződhetnek meg, aminek kockázata van.
Az imádat többnyire egy okra vezethető vissza és ez mi magunk vagyunk, ugyanis általában azt imádjuk, amivel kapcsolatban szeretnénk, hogy a mi saját életünk része legyen. Még pontosabban, benne akarunk lenni. Mert egy helyzet, egy hely, egy ember, vagy akár egy érzelem akkor imádni való, igazán, ha részesei vagyunk.