Mindannyian imádunk.
Embereket, helyeket, eseményeket, helyzeteket. Jelent és múltat. Ha imádunk, úgy érezzük, hogy valamiből, ami közel áll a szeretethez, nagyon sok van. Az imádat azonban gyakran az ismeretlennel, pontosabban az ismeretek hiányával párosul. Ez utóbbiban keveredik a félelem és a bizonytalanság. A lényeg azonban az, hogy csak azt és azokat imádjuk, ahol az ismeret és a tudás jelen van, viszont a félelem és a bizonytalanság nincs.
Imádni valamit, vagy valakit csodálatos, kivételes dolog, a mérték azonban lényeges. Ha nincs meg a megfelelő mérték, akkor az igazi, valós értékek kérdőjeleződhetnek meg, aminek kockázata van.
Az imádat többnyire egy okra vezethető vissza és ez mi magunk vagyunk, ugyanis általában azt imádjuk, amivel kapcsolatban szeretnénk, hogy a mi saját életünk része legyen. Még pontosabban, benne akarunk lenni. Mert egy helyzet, egy hely, egy ember, vagy akár egy érzelem akkor imádni való, igazán, ha részesei vagyunk.