• I. évad

    2. epizód: Nehogy már a csapos mondja meg

    Megmutatom ennek a szemét pöcsnek, hogy ki a séf a házban. Nélkülem semmire sem fog menni. Még egy rántottát sem tud rendesen megcsinálni, nemhogy valami hangyányit komplikáltabbat, mondjuk egy omlettet. – Ugyan már Ede, lazíts már. Ezek komoly kaják, viszont neked meg az emberismereted olyan szintű, mint egy rántotta, ami még megsem sült, de már oda is égett. Már nem nyers, de már meg is égett az alja. Olyan mintegy félreismert üzlettárs. – Szerintem ebben inkább ne adjatok tanácsot. Inkább adj még egy sört. De, mit is mondtál? Emberismeret? Erről éppen az jut eszembe, hogy van ugye az ember, és van ugye ennek az embernek az ideális alteregója, aki pont…

  • I. évad

    1. epizód: Csalódás után

    Eddig azt hittem, hogy minden sínen van az életemben. Komoly ígéretek az egyetemen, talán az eddigi legjobb, legcsodálatosabb és mindenki által irigyelt barátnő. Olyan szerelmet éreztem, amit talán csak a legjobb romantikus regényekben lehet olvasni. Vagy mint amit Anna Karenina érezhetett egy zűrzavaros, rideg, néha kegyetlen világban. Sokan lebecsülik a szerelem erejét, de csak addig, amíg nem kerülnek bele és nem éri őket egy váratlanul jött csalódás. Ahogy velem is megtörtént. Most pedig itt gurulok a sztrádán. Mit mondjak, nem így terveztem. A pálya amúgy is olyan szürke és unalmas, mint egy harmadrangú esztrád film. Mondhatnám, hogy nem rajtam múlt, de ez biztosan nem lenne igaz, pedig így érzem. Úgy…

Igen
No Thanks