Ahogy Eliza szülinapján (nektek elmondom, hogy most volt 30 éves) megbeszéltük, hogy meglátogatjuk nagyiékat. A tortára való tekintettel Eliza ragaszkodott ahhoz, hogy személyesen megköszönje a különleges csemegét. Időközben Edéék előre mentek, így mi Elizával külön kocsival indultunk. És akkor valami olyasmi történt, ami egyszerre volt kellemes és kellemetlen. Korábban mindig azt vallottam, hogy az ember maradjon meg az elvei mellett. Na most éppen ez indított el bennem pár gondolat-futamot. Amint elindultunk, alkalmam volt közelebbről is megcsodálni Eliza valóban elbűvölő mosolyát, az alkonyat igazán támogató fényében. Örültem, hogy Eliza vezet, ki nem hagytam volna ezt a látványt. – Szokatlanul hallgatag vagy, vagy valamiféle titkos gondolatok hoztak csendet az útra? – Nem,…