21. epizód: Szülinap hangerővel

’A szülinap is olyan, mint a süti. Minél több van belőle, annál kevesebbnek érzed.” Ez a sok és változatos Ede-bölcsességek egyike volt, amit én is most hallottam előszőr.

Mert Ede valahonnan megtudta, hogy Elizának éppen szülinapja van. Kerek szám, fontos is, minket már hatalmas izgalomba is hozott, bár abban sem voltunk biztosak, hogy vajon láthatjuk-e estére Elizát. Ahogy Ede mondta, mindegy a mindegy, tortát készítünk. Ede ugyan nem volt a tortasütés nagymestere, éppen ezért, hogy elkerülje az ego-veszteségeket, felhívta nagyit.

– Olyan sütit szeretnék, ami kifejezi mindazt, amit nekünk Eliza jelent. Erő és kedvesség, vidámság és határozottság, rajongás és tisztelet. De az sem baj, ha finom lesz.

– Édes fiam, ez nekem nagyon úgy hangzik, hogy mama lécci, süss egy tortát!

– Nem, nem, csak ötletet szeretnék, mert itt minden megvan, vagy meglesz. Pont azért kérnénk ötletet, mert most kihagynánk muffin-t, bár nagy volt a kísértés.

– Akkor a lehetőségeket, az évszakot és a felkészültségedet figyelembe véve, epres sajtfagyi tortát javaslok.

Ha jó utána számolok, akkor ez volt az első alkalom, hogy a nagyi kissé szarkasztikusan vette kézbe Ede egoját. De, ha valakitől ezt csak kedves huncutkodásnak vehette a tesóm, akkor ez a nagyi volt. A hangulatot feldobta, de a lényeg, hogy az instrukciók alapján Ede egy óra alatt el is készítette a tortát. Már csak abban reménykedtünk, hogy Eliza is segít az elfogyasztásában. Aztán ahogy bekerült a torta a fagyasztóba Ede el is tűnt, mint az aranyóra. Éppen nem hiányzott, nem kerestük, a bulit pedig győztem nélküle is.

– Helló skacok! Remélem már nagyon hiányoltatok, hiszen régen néztünk farkasszemet.

– Szia Peti pajti, a legjobbkor jöttél, vagy csak elért a postagalamb, amit küldtünk?

– Értem én a viccet, nem szeretem, de értem.

– Na, de komolyan, jó, hogy jöttél, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve megünnepelnénk Eliza szülinapját, úgy, hogy itt a helyed.

– És hol van az ünnepelt?

– Hát ez a kis bibi, mert azt mi sem tudjuk. Egy biztos, ha itt lesz, akkor megünnepeljük.

Ahogy ment az idő, egyre elveszettnek éreztük magunkat, hiszen Eliza sehol, Noémit hiába hívtuk, nem vette fel. De, ahogy Ede mondta a lepényhal meg utoljára. Csak türelem, nincs veszve semmi sem. És akkor csodák csodája, megjelent Eliza, fantasztikus dresszben, kipirult arccal, a soha le nem hervadó mosolyával, és mint mindig, nagyon vidáman.

– Csak nem minket vártatok? Mi ez a lefagyás? Menjünk vissza?

– Jaj, nem, dehogy, csak annyira vártunk már.

– Azt látom, lassan olyan fagyos a légkör, hogy fagyit lehetne készíteni.

És akkor hirtelen olyan csend lett, mint egy éjszakai fürdőzés alkalmával a nádas mélyén. A pár másodperc hosszú, már-már feltűnő percekké elnyúló némasággá változott. És ekkor a színpadon Ede, aki a zenekar kísértével hangosan, egy hangot sem tévesztve énekelni kezdte a Boldog születésnap c. számot:

Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk…

És persze jött a Happy Birthday is, kicsit álmosan, de szívvel és szeretettel. Gyakorlatilag a buli mintegy 1000 részvevője telitorokból fújta a köszöntőket, anélkül, hogy tudta volna, hogy kinek szól. A lényeg, hogy mi tudtuk, a többiek pedig miattunk énekelték.

Mi csak annyit láttunk, hogy Eliza szeme bepárásodik, majd halk zokogásban fogadta az öleléseket. Ede, az újdonsült sztárunk gondosan a pultra helyezte a tortát, amit, akinek jutott élvezett.

Azt láttuk, hogy Eliza megpróbál valamiféle szavakat suttogni, de ez nem járt nagy sikerrel, viszont az öleléséből mi is kaptunk.

– És mi van, ha nem jövünk, mert lett volna éppen más meghívásom is?

– Az igaz, hogy ahogy múlt az idő, kicsit elbizonytalanodtunk, de azt gondolom, hogy mindvégig majdnem teljesen biztosak voltunk abban, hogy jönni fogsz.

– Nélkületek nem lett volna ilyen kellemes ez a mai nap. Ha már ilyen kerek a szám. A torta pedig fenomenális volt, gondolom, hogy nagyi is benne van a dologban.

– Pontosan, jól látod, ő vezette a kezemet. Egyébként ő is és papi is sok szeretettel üdvözöl. Ha lehet, holnap meglátogatjuk őket, veled együtt. most pedig koccintsunk egy kis pezsgővel, amit Peti hozott köszöntésképpen.