Lassan kifújt a mai napi forgalom, ezért pihenés gyanánt leindultam a partra. Nagyon intenzívek a napjaink, hiszen itt elsősorban az emberekkel kell foglalkoznunk, a kaja szinte mellékes. Pár héttel az indulásunk óta egyértelmű megállapításunk, hogy nincs két egyforma ember, sőt, akik mondjuk másodszor, vagy harmadszor jöttek el hozzánk, még ők sem egyformák. Még saját magukhoz képest sem. Megérne egy elemzést, hogyan lehet az emberekben ennyiféle szín. Voltak napjaink, amikor a kemény munka ellenére felüdülés volt az emberekkel beszélgetni, megismerni a sorsukat, életüket, félelmeiket és vágyaikat. Talán Ede fogalmazta meg tűpontosan egyszer a különbséget korábbi étterme és a truck vendégeivel kapcsolatban. Ha éttermet csinálsz, akkor egy idő múlva teljesen kiismerhetővé válnak…