18. epizód: Nyuggerek, ha beindulnak

Eddigi működésünk leghosszabb, 4 napos fesztiváljára készültünk, ami számunkra nem kis fejtörést okozott. Nem elsősorban, a mindig legnehezebb alapkérdés miatt, hogy miből mennyit, hanem inkább az, hogy kikre, milyen vendégekre készüljünk. A legizgalmasabbnak az utolsó nap ígérkezett, amelynek Retro érzés volt a címe.

Manapság minden, ami elmúlt az retro, de az igazi retro – állítólag – a 60-as, 70-es évek világa, zenéje és minden, ami az akkori életet jelentette, jellemezte. Jawa motor, tranzisztoros rádió, táncklub, zsíros deszka, variabútor, otthonka és rengeteg minden más.

Már előre jelzem, hogy fantasztikus nap volt, hiszen eddigi tapasztalataink szerint a fesztiválos bulizás 40 éves korig bezárólag működik, felette már nem. Itt, ezen a napon azonban minden eddigi tapasztalatunk értelmetlenné vált, szinte újra kellett gondolni mindent.

– Helló fiúk! Kérnénk gyorsan két korsó csapolt sört!

– Hová lesz a sietség uraim, lehet szép lassan is.

– Micsoda? Mi nyuggerek vagyunk, nem érünk rá, hiszen rengeteg a dolog, és ugye nekünk már egyre kevesebbet kell beosztani. Ezen a bulin is sietni kell, mert mások is vadásznak, nem maradhatunk le.

– Milyen igaz, – szólalt meg Ede. Egészen eddig hatalmas tévedésben voltunk, mert azt gondoltuk, hogy az idősebbek már nem dolgoznak, ráérnek mindenre, nincs miért sietni. De, amit most maguk mondanak, az hatalmas nagy igazság.

– Tegezzetek nyugodtan, akkor legalább fiatalabbnak érezhetjük magunkat. De azért a sör érkezik?

– Sajnos csak üveges sör van, de ez mindenért kárpótolni fog benneteket. Csak vigyázni, mert majdnem 7 fokos a szesztartalma.

– Az a jó, csak üssön. Tudjátok, akkor nagyobb a bátorság.

– Hát aztán mihez kellene a bátorság? Itt szerintem nincs itt mitől félni.

– Hát nagy tévedésben vagytok srácok. Mi most éppen csajozni készülünk. Bocs a szóért, mi fiatalon ezt használtuk.

– Rendben, ezt még mi is értjük. És megvannak már a kiszemeltek? Meg kell ide hívni őket, majd mi besegítünk, mert nekünk aztán nincs félnivalónk.

– Hát akkor nem láttatok még bevadult 50-es kancákat. Bocs, hölgyeket. Ha megfog, akkor nem ereszt. Nincs menekvés. Úgy, hogy csak óvatosan. Az 50-es tűz nagyon éget.

– Húú, ez nagyon konkrét. Akkor mi lesz? Itt a pult mellett fogtok csajozni? Mit fogtok majd mesélni a haveroknak? Hajrá, ránk mindenben számíthattok.

– Rendben, igazatok van. Mindjárt jövünk.

És a két bátor nyugger, akik nagyon menő cuccban voltak és egyébként nem is gondoltuk volna róluk, hogy már nyugdíjasok szépen elindultak. Messziről figyeltük őket, és azt láttuk, hogy szinte minden szabad nőhöz odamentek, váltottak pár szót, és tovább léptek. Nem számoltuk, de a sokadik ilyen kísérlet után megfordultak, és két nővel, akik beléjük karoltak, elindultak felénk.

– Na srácok, remélem készültetek, mert megismertük az egész buli legcsodálatosabb hölgyeit, úgy, hogy tegyetek ki magatokért.

– Szuper. Kézcsók a hölgyeknek, mivel javíthatnánk a mai estéjükön?

– Azt majd később talán elmondjuk, ha nem válnának be a gavallérok. De rátok bízzuk magunkat, jöhet minden, amit szívből ajánlanátok.

– Rendben, ez jó választás, az urakkal már amúgy is megbeszéltük, hogy csak a legjobb lehet elég jó ma este. Állítólag komoly terveik vannak. És ahogy ismerjük őket, nem tréfálnak. Mi csak szerényen és serényen mindenben támogatjuk őket. Amíg elkészül az étel, vendégeink egy sörre, vagy valami komolyabbra vágynak a hölgyek?

– Azt most nem taglalnánk, hogy mire vágyunk, pedig higgyék el, tudnánk sorolni. De a sör jó lesz.

– Remek, a listát pedig az urak biztosan kigyomlálják majd, csak kapjanak elég teret. Nekem azt mondták, hogy a mai napon magas a mérce. Ritkán, de gazdagon. Ezt mondták, bármit is jelentsen. Így van urak?

– Jól mondod, de ti is láthatjátok, hogy mi nem csak dumálunk, hanem úgy is cselekszünk. Mi már csak ilyenek vagyunk. Most a hölgyeket kicsit megforgatjuk és jövünk vissza.

                                                               15 perc múlva

– Drága pici szíveim, ez hatalmas volt. Szuper a zene, hatalmasat roptunk, az urak tényleg nemcsak ígérgettek. De szomjasak és éhesek vagyunk.

– Már mindent kikészítettünk, és idetettük erre az étkezőre.

Ahogy kissé távolabb mentek, Ede csak annyit mondott:

– Remélem nekünk is lesz még esélyünk és kedvünk is ebben a korban így bulizni. Vajon akkor is lesz retro?

– Ne aggódj, látod, hogy van ilyen, hiszen Lali és Gyula, ha nem hibáznak, akkor találtak valami értékeset, amivel, ha jól bánnak, jövőre is itt lesznek majd.

                                                                               folyt. köv.