’A szülinap is olyan, mint a süti. Minél több van belőle, annál kevesebbnek érzed.” Ez a sok és változatos Ede-bölcsességek egyike volt, amit én is most hallottam előszőr. Mert Ede valahonnan megtudta, hogy Elizának éppen szülinapja van. Kerek szám, fontos is, minket már hatalmas izgalomba is hozott, bár abban sem voltunk biztosak, hogy vajon láthatjuk-e estére Elizát. Ahogy Ede mondta, mindegy a mindegy, tortát készítünk. Ede ugyan nem volt a tortasütés nagymestere, éppen ezért, hogy elkerülje az ego-veszteségeket, felhívta nagyit. – Olyan sütit szeretnék, ami kifejezi mindazt, amit nekünk Eliza jelent. Erő és kedvesség, vidámság és határozottság, rajongás és tisztelet. De az sem baj, ha finom lesz. – Édes fiam,…

Van egy fantasztikus zenész ismerősünk, aki embernek is fantasztikus, zenésznek is fantasztikus. Emlékszem, hogy gyakran mondta, hogy a koncertek esetében a legborzasztóbb az esőnap. mindig arra gondoltam, hogy az elmaradt koncertek miatt mondja ezt, amit persze részben meg is tudtam érteni. Minden kész, erre jön az eső, és visz mindent. Na de mi a baj ezzel, mikor ott az esőnap? De ő azt mondta, hogy ennél sokkal többről van szó, amit persze nem értettem. – Ugyan, miért mondod ezt? Hiszen minden megy tovább, csak egy nappal később. Nem fáj senkinek, hiszen a buli nem marad el, csak eltolódik. – Hát igen. messziről nézve, felületesen ez talán így is van, de…

Lassan kifújt a mai napi forgalom, ezért pihenés gyanánt leindultam a partra. Nagyon intenzívek a napjaink, hiszen itt elsősorban az emberekkel kell foglalkoznunk, a kaja szinte mellékes. Pár héttel az indulásunk óta egyértelmű megállapításunk, hogy nincs két egyforma ember, sőt, akik mondjuk másodszor, vagy harmadszor jöttek el hozzánk, még ők sem egyformák. Még saját magukhoz képest sem. Megérne egy elemzést, hogyan lehet az emberekben ennyiféle szín. Voltak napjaink, amikor a kemény munka ellenére felüdülés volt az emberekkel beszélgetni, megismerni a sorsukat, életüket, félelmeiket és vágyaikat. Talán Ede fogalmazta meg tűpontosan egyszer a különbséget korábbi étterme és a truck vendégeivel kapcsolatban. Ha éttermet csinálsz, akkor egy idő múlva teljesen kiismerhetővé válnak…

Eddigi működésünk leghosszabb, 4 napos fesztiváljára készültünk, ami számunkra nem kis fejtörést okozott. Nem elsősorban, a mindig legnehezebb alapkérdés miatt, hogy miből mennyit, hanem inkább az, hogy kikre, milyen vendégekre készüljünk. A legizgalmasabbnak az utolsó nap ígérkezett, amelynek Retro érzés volt a címe. Manapság minden, ami elmúlt az retro, de az igazi retro – állítólag – a 60-as, 70-es évek világa, zenéje és minden, ami az akkori életet jelentette, jellemezte. Jawa motor, tranzisztoros rádió, táncklub, zsíros deszka, variabútor, otthonka és rengeteg minden más. Már előre jelzem, hogy fantasztikus nap volt, hiszen eddigi tapasztalataink szerint a fesztiválos bulizás 40 éves korig bezárólag működik, felette már nem. Itt, ezen a napon azonban…