17. epizód: Megint Mohó

Vannak olyan emberek, aki nem képesek pozitívan létezni. Nem az a baj, hogy nem hoznak létre semmi különöset, még csak az sem, hogy nem tesznek meg semmit ennek megváltoztatása érdekében. A baj inkább az, hogy nem is képesek másokra, mások eredményeire, mások sikereire pozitívan reagálni.

Ede erre azt szokta mondani, hogy figyelj tesó:

– Van egy helyzet, egy emberi cselekedet, amire alapvetően kétféleképpen lehet reagálni. Negatívan, vagy pozitívan. Ha a fejedben negatív gondolatok vannak, akkor hozol egy negatív döntést, aminek következtében negatívan cselekszel. És ennek milyen lesz az eredménye? Negatív! Mi értelme van ennek? Előre visz ez bármit is? Csak a pozitív reakcióknak van értelme. Arról nem is beszélve, hogy a negatív attitűdökkel élő emberek elsősorban saját magukra vannak a legkárosabb, legdrámaibb hatással. a kéjes mámor, hamar elmúlik és marad a magány, mert az ilyen embereket nem keresi senki.

Hát Ede így filozofálgatott, egyébként teljesen helyesen, amikor megjelent Mohó. Biztosan emlékeztek Mohóra, meg arra, amit mohóságában elkövetett ellenünk. Na ő pont ilyen negatív ember. Csak rombolni tud, amiből ideig-óráig profitál, amit aztán pillanatok alatt elveszít. Csak éppen közben tönkretett más embereket. Egy napon, amikor az első rövid és jövőbe mutató pihenőnk után ismét mentünk egy fesztiválra, megjelent Mohó.

– Ede itt van? Azonnal hívjátok ide! Beszédem van vele.

– Hát te jóember ki vagy? Ki szalajtott ide? Nem volt gyerekszobád? Vagy csak a konyhában? Köszönni, bemutatkozni ki fog? Mi ez az arrogancia?

Eliza, aki pontosan tudta, hogy ki ez a méregbomba, mérnöki pontossággal megtalálta a megfelelő tónust. És ez láthatóan váratlanul érte Mohót. Nyilván nem volt hozzászokva.

– Ede! Gyere ide, beszédem van veled.

– Most elkezdek ötig számolni. Ha még itt leszel, akkor a biztonságiakkal dobatlak ki. Vagy esetleg kérj szépen, hogy segítsek!

– Szólnál Edének?

– Egy, kettő, három, né…

– Jól van, jól van. Legyél olyan kedves és szólj légy szíves Edének, mert szeretnék vele pár szót váltani.

– Na látod, megy ez. Ede nincs itt, majd úgy egy óra múlva érkezik, de ha visszajössz, akkor ne felejtsd el ezt az első alapvető illemórát. Vágod?

Mohó nem jött vissza, csak sokkal később. Valami olyasmit akart, hogy Ede menjen vissza az étterembe, mert a munkaszerződése szerint a tulaj ragaszkodhat felmondási időhöz. Ede ugye már nem volt tulaj, de alkalmazotti munkaszerződése még volt.

– Hétfőn gyere vissza, majd akkor megbeszéljük, a lehetőségeket.

– Az nem lesz jó, Edének most kell jönnie.

– Akkor vázolom a lehetőségeidet. Számolok ötig, vagy hétfőn visszatérünk, vagy mehetsz, amerről jöttél.

Mohó nem tehetett mást, elfogadta a hétfői opciót. Eliza hihetetlen fellépése képes volt Mohót is megtörni. Az viszont egyenesen csodálatos, hogy a munkán kívül olyan, mint egy szelíd, ölelni való angyal. És ahogy mondani szokták szeretjük, így is-úgy is. Pár óra alatt kiderítette, hogy Mohó étterme a tönk szélén van, mert mint kiderült az ezernyi visszatérő vendég kizárólag Ede és a főztje miatt járt az étterembe. A munkaszerződés nagy része pedig könnyen támadható kamu. Azért vártuk a hétfőt, hátha tanulhatunk valamit. De jó esély volt valamiféle kárörvendésre is, de ezt csak, mint végső megoldást említem. Nem vagyok olyan.

                                                               Hétfőn

– A helyzet az, hogy a munkaszerződésed alapján holnaptól, még három hónapig az alkalmazottam vagy.

– Mi is a rendes neved jóember? Mert eddig még nem mondtad.

– Miért mondtam volna, nekem Edével van dolgom, nem veled.

– Én képviselem Edét, mert a cégének én vagyok a HR menedzsere. Neki fontosabb dolga van.

– És tanácsolta már Edének, hogy mi a legjobb számára?

– Igen.

– Nagyon helyes, akkor indulhatunk?

– El vagy tévedve. Én valóban elmondtam, hogy mi Ede számára a legjobb, ezért ő marad, te mész.

És szépen, kedvesen, a hangját a továbbiakban kicsit sem felemelve elmondta világosan, hogy mi a helyzet. Mohó köpni-nyelni nem tudott, a büszkesége minden szempontból hatalmas csorbát szenvedett.

Tudjátok elég sok tudatlan ember van, amivel csak akkor van baj, ha okosnak gondolják magukat. Mert az okos ember pontosan tudja, ismeri a hiányosságait, és ezek ismeretében tanul.

Mohó nem tartozik ezek közé az emberek közé. De ahogy Szophoklész megírta:

„Bölcs belátás többet ér

Minden más adománynál.

Az isteneket tisztelni kell,

Gőggel teli ajkon a nagy szavak

Nagy romlásra vezetnek

S józanná nem tesz, csak a vénség.”

 

Remek gondolatok. Mohó vajon ismeri?

 

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Igen
No Thanks