Úgy adódott, hogy lett egy szabad hétvégénk, amit nem is bántunk, mert jól jön egy kis pihenés, hiszen elég hajszás volt az elmúlt időszak. Természetesen mamáékhoz mentünk Kékkútra, ami nem volt kérdés, hiszen igazán pihenni mindig is csak itt tudtunk. Jöttek a lányok is, bár nem egyszerre, mert azért egy kis munka is várt ránk, meg kellett vonni az eddieg mérlegét. – No fiaim, csak bátran, mert ha nem a jó tükörbe néztek, akkor nem a jövőtöket látjátok. – Ne aggódj papi, – így Ede – nem is tudnánk máshogy csinálni, hiszen erre tanítottál minket, így más módszert nem ismerünk. – Csak lassan a munkával, most kivételesen legyen a pihenés…