Néha tényleg örömmel teli szívvel gondolok a teremtőre, mert képes csodálatos és tökéletes dolgot létrehozni. Ez persze nincs mindig így, miért is lenne, de az egy másik mise. Bocs, mese. Amennyire vissza tudok emlékezni a kékkúti gyerek- és fiatalkoromra, akkor szinte minden tökéletes volt, semmi vita, vagy súrlódás, sosem volt harag, csak hatalmas boldogságban éltünk. Keveset mozdultunk ki a faluból, igazából csak a környéken barangoltunk. Így fordulhatott elő, hogy még Révfülöpön is csak egyszer, egy rövid időre jártunk, pedig egyáltalán nincs messze. Vagy csak nem emlékszem. Pedig már akkoriban is hatalmas vitorlás-élet zajlott ott, hiszen amennyire ma is, akkoriban is az egyik legnagyobb balatoni vitorlás- és hajóállomás volt. Igaz, hogy…