Nem sok lehetőségünk volt arra, hogy kiheverjük Ágnes villámlátogatását. Tényleg úgy robbant be, mint egy gömbvillám, ami hirtelen csapódik be, nyomot hagy, majd ahogy jött, sebesen távozik is. Szerencsére maradandó nyomok nem igazán maradtak utána, csak egy majdnem kellemes és vicces reggel emléke, ami kicsit másképpen alakult, mint ahogy terveztük. No de sebaj. Sokat haladtunk a terveink alapjainak elkészítésével, papa is megmondta a frankót, most az apró-munka következik. És ebben Ede is, én is mindig is elég jók voltunk. Abban maradtunk, hogy maradunk még egy-két napot, hiszen egyikünknek sincs hova sietni, nincs munkakényszer, s bár nagypapi azt mondta, hogy ezt most magunknak tervezzük, nem kell végletesen gondolkodni, hiszen ez a…