Megmutatom ennek a szemét pöcsnek, hogy ki a séf a házban. Nélkülem semmire sem fog menni. Még egy rántottát sem tud rendesen megcsinálni, nemhogy valami hangyányit komplikáltabbat, mondjuk egy omlettet. – Ugyan már Ede, lazíts már. Ezek komoly kaják, viszont neked meg az emberismereted olyan szintű, mint egy rántotta, ami még megsem sült, de már oda is égett. Már nem nyers, de már meg is égett az alja. Olyan mintegy félreismert üzlettárs. – Szerintem ebben inkább ne adjatok tanácsot. Inkább adj még egy sört. De, mit is mondtál? Emberismeret? Erről éppen az jut eszembe, hogy van ugye az ember, és van ugye ennek az embernek az ideális alteregója, aki pont…